Nálam már lassan humor számba megy a vasutas sztrájk. Szeretem hallani a tévében, hogy két napja tárgyalnak a követelésekről...
Elképzeltem mit lehet két napig két dologról tárgyalni. Idézem a gondolatomban végbemenő „egyeztetést”:
- VDSZSZ: Kérünk pénzt!
- MÁV: Nem
- VDSZSZ: De
- MÁV: Nem
- VDSZSZ: Már pedig de
- MÁV: Pedig akkor sem
- VDSZSZ: Akkor sztrájkolunk
- MÁV: Nem
- VDSZSZ: De
- MÁV: Pedig akkor sem
[...]
Etc...

Egyébként ez meg akkora hülyeség... Követelnek az eladott MÁV-ból pénzt, hogy jár nekik.
Akkor most én is oda mehetnék a MÁV-hoz és én is verhetném az ajtót, hogy én is kérek, megmég 10 millió magyar állampolgár.
Hogy miértis? A MÁV azon része állami tulajdon volt. Ergo, nekem is annyi jár mint a MÁV dolgozóinak, hiszen legalább annyira az enyém is volt...

Kérek én is pénzt az eladott MÁV-ból. Ha nem kapok én is elmegyek sztrájkolni, hogy egyfolytában egyre rövidebb a kolbász, és büdös a camambert.